Tavasszal kelni ki s, halni ha hull a rózsa,
langy szellőszárnyakon úszni a szűz eget,
alig kinyílt virág keblén ringatózva
fények és illatok közt ittasodni meg,
a zsenge szárny virágporát lerázva,
lenge sóhajként szállni fel az égi végtelenbe:
a lepke mámoros fátuma ennyi csak!
Olyan Ő mint a vágy, mely soha-soha nem hűl,
mindenen ...

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves, szép alak...

Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár.
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár
az égi küldött: bársonyos szép napsugár.
Majd alkony borul ránk, beköszönt az este
az éji lepelre csillagokat festve,
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon! ...

A fény, a félelem, az angyal
eloszlott már az égi hanggal,
nem zeng a mennyei torok --
de szívükben még száll a langy dal
s csak állanak a pásztorok -- :
,,Megszületett királyotok!''

Óh, mely nagy az oly ember bóldogsága,
Kinek igazán gyűlt minden jószága;
Ki híven jár a magáé körűl,
És a hamisan jöttnek nem örűl.
Bóldog, aki az álnok nyereségre
Átkot mer kérni, felnézvén az égre,
És kinek jó lelkiismérete
Útján mégyen szüntelen élete.

De jaj! akinek az Isten törvénnye
Nyilván mondja, hogy hamis ...

Mind egy célra kell sietnünk,
Mind egy úton ballagunk,
E pályát hogy kell követnünk,
Mind jól tudnánk azt magunk,
Óh jól tudnánk, hogy egymásnak
Közös segítségivel
E világi vándorlásnak
Könnyen bírnánk terhivel;
De azt véljük, hogy rózsákat
Csupán úgy szakaszthatunk,
Ha egynehány jámborkákat
...