Akit gurít, akit görget,
Mint egy lovatlan Szent Györgyet
Errűl s néha túl a Lajtán,
Nem én vagyok, de: a fajtám.

Talán Isten; talán Ördög,
Olykor-olykor föl-fölhörgök
S mindig búsan megbékélek:
Így szabta a magyar élet.

Gyönyörű, ős hittel, sokkal,
Szenvedéssel, botlásokkal
Fajtám indít, mindig ő ...

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz
Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz.
Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte,
De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte.
Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem,
Adják át Móricznak ezt az én levelem.
A könnyes, áldott hang, aki általadja,
Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja. ...

Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,
Tespedt tavat mely fenékig zavar?
Alázását ki oly bűnösen tűrte,
Lázad hát már az Élet alágyűrtje,
A tanitó, a legrababb magyar?

Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanitója
Rabok között ...

Emberek dülöngnek a mezőről,
Dél derül és rossz, felhős Észak.
Sivár nyár fűl s az egész falun
Bús kasza-ritmus s gaz virágok
Lehelletén szállong a szegény-szag.

Sírás sír a gyér búza-világból
Három tornyos, kis, halk falunkba.
Ez is világ és egész világ,
Holott úgy néz ház, ember, minden,
Mint ki az életet, jaj, megunta. ...

Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát
Hadd locsoljam a haját!
Hadd nőjön nagyra
még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?
Vízbevető hétfő nékünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntjük gazdát, asszonyt kedves leányával;
Várunk piros tojást, de azt is a párjával. ...

Húsvét másodnapján az jutott eszembe,
Csapot, vízipuskát vettem a kezembe.
Elindultam véle hímes tojást venni.
Adjátok hát lányok, ha nem sajnáljátok!
Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen:
Ablakidon betarom nyoszoládra zúdítom.

E húsvét ünnepnek második reggelén
Tudják azt már maguk, mért jöttem ide én.
Hamar ...