(Anaforás)
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra,
Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra…
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra.

Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette,
Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ...

Megindult a nyár,
Vágyseregek követik.
Levél színesül…
*

Megindult a hűs
Hajnal gyalogságilag.
Levél színesül…
*

Megindult fakó
Napsugár időszaka.
Levél színesül…
*

Megindult őszi
Fűkiszáradás réten.
Levél színesül…
*

Megindult kutya
Vastag-bunda növesztés.
Levél ...

Ha rajzol, fest e művész,
bármit, mindig szabad
világból ott a Szépség,
s szétnéző gondolat,

még ha a Csendből álom
szín néz is rád, lehet,
ha látsz, felébreszt benned
új messzeségeket.

Máskor szín kiált szívnek,
piros gyönyörűség,
s a szív virágos kedvvel
folytat kezdett mesét.

Csúnya növény? Bevallom:
hogy ...

Hát az, hogy „szent”, - hazugság és nevetség!
89 után jött sötét esték
és nappalok hirdették bár, de egyre
több híve köpött igazra, becsületre,
mindenre, mi egykor felemelt embert, -
de erről szólni akkor senki sem mert.
Távolibb múltban nem volt ennyi gyáva,
emlékeztetek Károlyi Mihályra,
aki megírta, könyvében, mit ért el
Mindszenty ...

Hitler miként jött? Benne volt a rabló
állatember, de még csaló mese
kellett, tudta, s hegedűk zengő húrján
azt játszatta: - Béke az érdeke!

Munkát hozott, - és hízelgett a népnek:
- A német faj minden másnál nagyobb!
S német lelkekben már morogni kezdtek
a harapásra kész vadállatok…

Ne szépítsd, magyar, Horthynál is így volt,
csak ...

Hát nagy volt ám az álombeli állat…
Álomban marad? Hitte a remény.
Teremtését képzelt istenre fogták
Pusztulások Butító Ünnepén…

Az álom jól ismerten idegen volt,
s templomketrecben szertartás papok
mutattak példát, pusztulást imádni, -
s csak én éreztem az utálatot?

S kik voltak azok, akik csak röhögtek?
Milyen is volt fekete ...