A sírhelyek közötti "vég", jelképezi az örök végtelent.
Fölnézek, látom a kék ég idézve-jelzi, örök tértelent.
Az idén lassabban jön a tél, békességet hagy és dértelent.

Holt remény kereng,
Csillagok, világítnak…
Holdsarló csak néz.

Ülök csak a már rozzant, szálkás, öreg kis padon,
Sóhajtozok, hüppögők, de bizony, itt nincs ...

Kirándult a vihar is, kutyafuttában…

(3 soros-zárttürös)
Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek,
Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba… éltek a levelek.
Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek.

(10 szavas)
Ősznek fénye fürdette a faleveleket,
Nyár nedűje még éltette ...

(Bokorrímes)
Súlyos esőfelhők -lassan- nehezedtek az erdőre,
Úgy látszott elvannak, szinte lombozatra könyökölve.
Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte…
*
(Tanka)
Szitáló eső
Kergeti falevelet.
Avart áztató!
Őszi eső csepereg,
Rőt levél földre pereg.
*
Szinte már tarkák
A lombok. ...

Őszből a télbe… a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Napsütés ragyog,
Szélhárfán, dallam csendül.
Fázós hajnalok.
Faágakon szél zenél,
Múlt szerelemről mesél.
*
Sárga avarba
Belehalt a jó idő!
Nagyúr a múlás.
Didereg szívem, lelkem,
Hiányzik a ...

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban…

Vajon élek, mint ki, mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!

De nála van és ő borítja életre fekete leplet,
Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett.

Az életben ...

Európai stílusú Tankában és haikuban

Voltak őseim.
Tőlük van eredetem.
Már árva vagyok.
Gyertyaláng az élet, a fénye iránytű,
Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
*

Kiket ismertem,
Azokat úgy szerettem.
Emlékként élnek.
*

Halottak napján
Megyek a nyughelyükhöz.
Szeretet gyertya.
*

Voltak őseim.
Tőlük ...