Elég volt az alvásból, ébredj fel szunnyadó országom!
Ébredjetek magyarok nem vagytok egyedül a világon.
Szálljatok akár a büszke turul madár az égen,
S küzdjetek akár a sok sebtől vérző farkasok!

Felbőszült rab madár kecsesen száll a magasban.
Hatalmas leláncolt szárnyai látszanak a horizonton.
Piros és fehér ez , te pedig ülsz a zöld ...

Fájt mikor azt mondtad,
Ez a virágzó kapcsolatunk vége.
Nem éreztem semmit mégis fájt,
S egy esélyt adtam a holnapnak.

Kis világom azóta fél és üres.
Én egyedül ott maradtam.
S csak alvadtvér maradt garatomban,
S elmetszette légcsövem haragod.

A sors pengéjén az élet mindig fen,
Szét szakadt a páncél gyönge ...

Háttal a világnak, hozd létre önmagad,
Bukdácsoló gondolattal mi mindenen fennakad.
Látod az emberek arcát a városban?
Egyedül ülsz egy padon teljesen fáradtan.

Megkérded’ magadtól mire mész egymagad?
Semmit sem érsz ha nem találod meg társad.
Minden ember egyedi, minden ember termék,
Ezekben a termékekben villannak emberi ...

Ahogy a vad a vér szagát, én az utálatot érzem,
Köztetek járok és viselkedésetek alaposan nézem,
Úgy cselekedtek akár a kopó akit kiképeztek,
Ösztönből képviseled magad, és tetteid akár egy állat.

Ebben a játékban neked mi lehet az öröm?
Húsodba fúródik tíz ellenkező köröm.
A vér szagától megvadult ostoba lény leszel,
Ne hagyd! ...

Csak hull, hull a nyári zápor,
Illata, és minden cseppje mámor.
Szeretem az eső lágy illatát.
A poros föld issza minden cseppjét.

Az eső mi áztatja a porózus földeket,
A felhő éltető nedvétől az egész föld megremeg.
Lágy, csendes és langyos eső ez,
Miben még én is megfürödnék délben.

Halkan hullik alá csak az ereszben ...

Mikor felkelek reggel, köztetek álmos szemekkel lépkedek,
Mindig csak néztek rám és engem hibáztattok folyton.
Úgy érzem mintha megkaptam volna Káini pecsétem,
Úgy érzem néha a szavakat a drága papírra fecsérlem.

Elég volt ebből a leslyedt félelmetes korból.
Engem a vers emel majd fel a láthatatlan porból.
Hátba szúr és ellök, kezeimre ...