Verseidben látjuk gondolatban a világot.
Rímeidben érezzük a megélt valóságot.
Írásaiddal mindig gyönyörködtetsz minket.
Munkáiddal gazdagítod az emberiséget!

Szorgos tollad forogjon nagyon sokáig!
Szavaid érjenek el az olvasók tudatáig!
Őszinte mondataid terjedjenek szerte széjjel!
Írj még sokáig ilyen jóságos szenvedéllyel!

Ülnek a nyárban egy erkély meghitt árnyában.
Beszélgetnek egy tál friss gyümölcs \'társaságában\'.
\'Terítékre kerülnek\' a mindennapi témák,
az életet nehezítő anomáliák.

Mennyivel másabb minden gondot így megbeszélni.
A nézetkülönbségeket tiszteletben tartani
az együtt éléshez rendkívül fontos dolog!
Ez határozza meg a jelent ...

Zene hangjai szűrődnek át a fák között,
keringenek a kertben, amíg hozzánk jutnak.
élénk napsugár táncol a növények fölött
és a hangok hozzá aláfestést adnak.

Ám a zene egyszer végül is elhallgat,
de a vidám napfény mégis tovább tart.
Semmi sem állja útját a gondolatnak,
hogy megszülethessen ez a néhány verssor.

Az igazságot keresem-
Ó, én balga, mért teszem?
Mire való az igazság?
Még a tanult fők sem tudják,
Mi az, van-e, hol keressük?
Ha megleltük véletlenül
Ebben a vad, és kegyetlen
Világban...Hová is rejtsük?
De mért rejtsük? Tán ellopják,
Akik szerint nincs is ilyen,
Minek hát a bizonyosság?
Mennyi kérdés, mennyi kétség...
A ...

Sokáig magam voltam legbelül,
hogy van titkos ajtó, a hetedik,
csak én tudtam, csakis én egyedül,
s mások a kulcsot rég nem keresik.

Pedig nyitnék én ajtót, ablakot
gyertek hát be, ne is keressetek,
szívem, lelkem kitárva, itt vagyok,
örüljetek nekem és szeressetek.

Te halkan jöttél és nem zörgettél,
kezedben kulcsom, ...

Néha mintha nem lennél, pedig vagy,
úgy tűnik csak kitaláltalak én,
hogy elkerüljön a magány és fagy,
egész nap édes arcodat nézném.

Meg járás közben tested ritmusát,
de hiába minden, ha nem vagy velem,,
csak várom az idő lassú múlását,
és néha nem találom a helyem.

Tudod kedves nem könnyű nekem
így lenni napról napra ...