Megmosakszik a föld,
megmossa lányait, fiait,
törülköző a nap,
letörli könnyes arcodat,
majd megfésül a szél,
eső után,
oly szép és ifjú a Világ.

Tűnőn térdelnek kicsiny nyomok,
pillanatokba bomlanak a múlt virágai,
átkelnék az óriás hídon,
ha várnál rám a túlparton

Elégtek gyertyák ezrei,
faggyúba zsibbadnak szokásaink,
várok jóra, örömre
félrevert harang a szívem.

Üzennek fék, virágos rétek,
fekete pettyes pillangók,
zokog az eke a barázdák ...

A nyáresti lombok alatt
a sok ember együtt mulat.
Szól a zene, harsan a dal!
Mulat idős és fiatal!

A fúvósok bőszen fújják
a sok laendlert és a polát!
A közönség vígan táncol.
Az égen a Nap is viháncol!

Félhomály beszűrődik az ablakon
arcodat többé nem láthatom.
Elvakítja szemem szádból ömlő félelem.
Fehéren-feketén peregnek a képek
Elfogytak a színek
épp hogy csak élek, meghalt a lélek.

Levegőt lassan s halkan veszem
a külvilág zajait figyelem,
Itt legbelül megállt az élet
Tisztán, lélekkel szerettelek Téged.
Bennem ...

Köszönöm hogy voltál nekem
s hogy sokáig fogtad a kezem
segítettél megérteni a világot
kertemben nem nyílnak már virágok
megfagyott az életre vágyó bimbózó
távolból jövő hívó szó
néma csend mi engem körül ölel
vágyat nem olt egykor forró
immár hideg öled.

Sorsunk akaratlanul egybeforrt
s most üljük a halotti ...

Érik a szőlő. A bogyók duzzadnak
következtében ennek a perzselő Napnak.
Az őszibarackok is érnek a fákon
bőséges termés beérését jóslón.

Nem csoda, hogy így van, hiszen itt a nyár!
Teljes szépségében ragyog e csodás táj!
Terméseivel fizet a sok-sok növény.
Nagyon jó ábrándozni a szépség tengerén!