Várni a percet...
Órákig, napokig várni a drága percet,
Ami ha kell:szívet melenget,
Ha kell rózsaszínű szirmot
Hullajtgat szemedre, szádra,
Ebben a megkövült, csupa durvaság,
Idegenség vad-világba'...
Kedves szellőt idézget,
Veszekedett viharban-
A jót, a kedveset meséli, mikor
Körötted mindenhol csak baj van...
Örök ...

Én nem így akartam!
Én ordítani akartam,
amikor kiléptél az ajtón!
Ránk csorgott a jelen,
a búcsú pillanata.
Én meg nem tudok búcsúzni...
és megláttam szemedben a fájdalmat!
Megijedtem s hagytam, hogy menj!
A Csönd maradt csak odabent velem
(ahol nemrég még a szerelem beszélt)
szorító végtelenbe nyúló,
némán zokogó ...

A csöndemben most nincs más, csak Én
és amit beleviszek. És most legmerészebb
női lényemből húzlak elő, mert félek, hogy
elveszítelek vagy elveszítesz vagy elveszünk...

Mert néha, amikor nem látlak, elszomorodom
és átölel a fájdalom. Az évek most tompán
zsibbadnak bennem és csak céltalanul sétálok
nélküled. Félúton megállok, ...

Dimbes-dombos vidékeden
autóbuszról körülnéztem.
Bölcsen őrzöd a sváb múltad
a jelennek jó példát mutatva.

Szemeim megpihentek szépségeden,
a természeti értékeiden.
A műemlékek gyönyörű jelene
a múltat a mába vezeti be

és példát mutat a jövőnek
a jelennel kart karba öltve.
Miközben a községben sétálok
az ...

Kérlek ne haragudj,
Mit tettem rossz volt, tudom,
Még is megtettem,
s ez fáj nagyon!

Nem kellett volna mondani,
Hogy miért vagyok szemét,
Megmutatom neked,
Hogy szeretlek még!

Szeretném ha szeretnél,
De ha nem tudsz, oké,
Megértem hogy eleged van,
S ne legyen több balhé.

Nem pont így akartam,
Nem is ezt ...

Életem legszebb hete elmúlt, elillant,
Egy pár kép most újra és újra bevillant.
VÉGE, elmentél, szívem összetört, SEMMI,
Egy élet sem lesz elég téged elfeledni.

Első látás, első pillantás, első szerelem,
Az fáj, hogy nem mondhatom neked soha:- „Legyél velem”.
Soha nem látlak többé, elmentél ÖRÖKRE,
Érzem, hogy szeretlek ...