Az esti sötétség sűrűsödni készül,
a szél mélyen alszik, s én
a néma csöndet faggatom
- hol a Végtelen? -

Emlékek fojtott hangon énekelnek,
a csönd lehunyja szemét,
s én pilláin át is látom
némán sír a válaszon,
vérszínű vágy a menny párkányára száll,
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek sírva ...

Megmarkolt fájdalom
ül az arcban,
fáradt szemek
várnak,
csak várnak,
mint üvegházi
virágok,
lecsavart lámpák
tövében,
-ők is
csak várnak.

Napot álmodnak,
a télbe tavaszt
hazudnak,
mezőt látnak
maguknak.

Várnak…
-valamit tudnak-
fáradt szemek
lecsukódnak,
virágot ...

Ma itt volt velem. Nem kopogott és
nem is köszönt. Előbb a szememre
csókolta jégcsap leheletét, majd
a számról tépte le a szerelem
tegnap-ízét. Utána az egész
testem birtokba vette, a földre
csapta le. Megállította még az
időt is. Emlékeimben vihart
kavart, az álmaimban zűrzavart.
Tombolt és tajtékzott, keresett és
kutatott. ...

Ma elhagytam magam
és sírok, mert Te
bennem éltél, velem
lélegeztél. És
most érintenélek,
már el nem érlek,
pedig kértelek, hogy
vigyázz rám, mert Én
a Te szerelmedben
elveszek. És ma
elhagytam magam és
sírok, mert bennem
éltél, velem vesztél.

A világ szélén ül s toporog, talán fél.
És mégis hajtja valami előre...
- tán a csillagok -
homályában Ő a fényt látja, mert
még mindig hisz a csillagok csodájában.
Fürkésző szemek néha égetnek,
lélekbe bújó csalfa tekintetek
keresztként feszülnek a gerincnek.
- még nehezek -
Felette szirén hangon rikolt
egy tépett madár és ...

Minden fájdalmat és nyomort
Fojts magadba szépen
Senki nincs ki megértene,
Se földön, se égen.

Mosd le kezeidről a vért.
Ne maradjon nyoma.
Megöltél, halott vagy te is.
Menj. Mindegy már, hova.

Ha fáj is minden lépésed,
Te ne állj meg soha,
Hidd, hogy nyomorod az úttal
Szépen száll majd tova.

Hidd csak, de azt is ...