Az élet tintájából fröccsent rám elég,
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.

Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl gyengére.

Kritikát mit ...

Lassan végigfut egy borzongó kép a tudatomon,
Maga mögött szanaszét szaggatva fáradt lelkem,
Mint zilált medve az ízetlen, foszló prédát.
Mégis messze hurcol a tudat meggyőz, véged!

Ahogy ezt minden érzékszerved felfogta már,
Bármilyen úton vissza szeretnél térni az életbe.
Ha kell a jobb lét felé nyalsz, lefelé rúgsz,
Akár egy vad ló ...

Egyéves lettél.
Kicsi gödrös kezed arcomra teszed
kedvesen, ha hozzád beszélek,
tündérmosollyal porcelánarcodon
megpihensz egy percet.
Egyetlen gyertyádat még elfújni nem,
csak csodálni tudod,
de apró kezeddel örömöd győztesen
a tortába tapsolod...

Két sima, két fordított. Látod?
Szaporodnának e sorok,
ha a dolgok menetébe
nem avatkozna bele
folyton-folyvást
apró barkamancsod.

Doromboló cicát simogatni
elalvás előtt - lélekérintő hatás...
elringat és megnyugtat a hang,
álomfüggöny másik oldaláról
hallik, mint tompa morajlás...
elcsitul minden gond és lankad a kéz,
s néha már szünetel a simogatás...
Mielőtt öntudatom az álomba vész,
még érzem kezemen egy arra gyengéden
rásimult, pici ...

A farkas úgy dugig lakott....
Eliszkol és hiéna had
Nvomában és a hulladék:
Ilyen cafat meg más milyen,
A lényeg az: rabolható,
Fehér az ing, sötét a vágy:
Eladni még a volt hazát!
Eképp lehet, nahát, nahát!