Születnek és elhervadnak,
Bíborvörös rózsák,
Még régen te voltál a múzsám,
Mindig csókoltam elmosódott rúzsát.

A sötétben egy pici mécses lángja,
Minek fénye testemet átjárta,
A szívemben volt egy kopott járda,
Újra épült mikor testemet átjárta.

Egy érzés mi érted nyúl az égbe,
A rózsák pedig lassan ...

Ha majd ismét kettéválnak
Medrükben a tengerek,
S az lesz az égre lángbetűkkel
Felírva: \'Bátor emberek!
Előre!\' Nincs mit veszíteni,
Múltunk már nincs, rég elkopott,
Vagy tán nem is volt, eltagadják,
Mai urak, hölgyek, a kis kokott.
Baromnak sértő, ha úgy nevezlek,
A trágya szó pedig fűszer.
Mit mondjak hát, mi kifejezi:
Nem ...

Nem hazudok tovább.
Nem tehetem meg.
Szeretlek téged,
De neked ez mit sem jelent.
S az én helyemre máris más lép!
Együtt töltött perceink így porlandnak szét.
A múlton rágódok....
Vajon, mit ronthattam el?
S nem értem, hogy ezt te miért nem teszed meg?
Neked adttam mindent,
S mára semmi sincsen,
Mert van már neked valakid,
Aki ...

Van mikor a hiányod érzem, reggel mikor felkelek,
Az emlékeimben én még mindig nagyon féltelek.
A fejemben itt egy tökéletes összkép,
Ahogy fogod kezem és mellettem jössz épp.
Örökké tartó emlék, egyre jobban gyötri lelkem.
Sóval hinti be feltépett és vérző sebem,
Mert nem gyógyír hanem méreg van az emlékben.
Sokszor sírva fekszem, hogy ...

Ködösebbé vált a világ, sötétség kúszik át a pusztán.
Halkan susogni kezd a szál, egy piciny gyermek áll az utcán.
Sír, bömböl, édesanyját keresi, helyette a hideg köd öleli,
Fájón, a földre hullnak sötét áztató könnyei.

Sírva megy végig a járda kietlen, sáros peremén,
Ugrik egyet s ott találja magát egy ház fövenyén.
Nem tudja ...

Minden egyes sarok emlékeket őriz
abejárattól a legvégsőbb pontokig.
Ebben a sarokban volt a kedvenc tévém,
amelyet az ágyamból néztemén.

Amott, az ablak előtt meg volt a kicsi konyha
az akkor korszerű hűtőmmel a sarokban.
Időközben életem teljesen megváltozott.
Az itt töltött sok évem múltamba távozott.

Utólag összegezve: ...