Csitításra elfogadhatatlan
volt a csígatás.
Csillapításra megbocsáthatatlan
volt a nyugtatás.
Későn ismertem fel,
nincs valódi haladás,
talán így koncipiálnám:
csak kiábrándulás.

Kiszerettem dolgokból,
nincs ebben semmi véletlen.
Ámde nem szép leányzókból,
asszonyokból kérem!
Inkább e borzalmas tébolydából:
- ...

Ostrom után, szeptember 20.- án.
Nagyra becsült embertársaim!
Vajon még nem tudnátok, mi fán
terem a higgadt erő? Tán naiv
lennék? Csalódnék, ha így lenne.
Szólnék most, ha ez titok volna?
Nyugodt erővel elérheted,
amit erőszakkal bizony soha!

Fegyverünk legyen a jó humor,
a szellemes élc, mint gumikard
csapjon csak oda, ...

A madarak hangjából ki lehet venni,
Jó napunk lesz-e? Vagy már megint kell feledni!
A madarak is megérzik a rosszat és a jót,
S nem csipognak aznap úgy, ha a gyomruk üres volt!
Mert akinek nincsen napi betevője,
De nagy is a kesergője!
Szótlanul ül a szobába, az éhségnek a hatalmába.
S elgondolkodik nagyon azon,
Hogy menjen-e már, vagy még ...

Amikor egy kismadár kinyitja a szemét,
Látja a fészkéből, milyen kék az ég.
Én is talán megláttam a kék eget,
De madárhangot nem hallok már emberek!
Ezelőtt a kismadarak csicseregve szálltak,
S mindenütt találtak fészket, vagy házat!
A mai nap, ha felnézek a sötét égre,
A madarak csendben szállnak, mennek feledésbe!
Ideje már elővegyük ...

Hortobágynak a legmélyén,
Élt egy betyár, sereg legény!
Az volt nékik csak a dolguk
Mindig szép legyen a lovuk.
Fürdették azt fűbe, s tóba,
Majd mindegyiknek lett csikója.
Egyre csak több lett a legény
Kik Rózsa Sándort tisztelvén
Nekivágtak egy új útra,
Nem kell nekik az úri móka.
Vegyük el a gazduraktól,
Hogy legyen apánkból ...

Bánatomban tollat fogtam,
Hogy fájdalmamat leróhassam.
Olyan keserű a világ,
Nem ismer már meg fiát.
Nem szenvedünk tán eleget?
Vagy hazánknak fizessünk meg?
Emlékezzetek a múltra,
A Petőfi háborúra,
Vagy József Attilára,
Kinek mindig fogott tintája.
Nem volt még a hadból elég?
Meddig szenvedjen a magyar nép?
Uzsorások, ...