A szerelem elvakít,
az érzés megbolondít.
Tudom hogy nem szeret,
de szívem így mit tehet?

Nem tudja, de imádom,
telt ajkait kívánom.
Nem tudja, de mit tegyek,
ha csak várok, sosem tudja meg.

De mit tegyek ha nem szeret?
Egy ember ekkor mit tehet?
De ha elmondani nem merem,
Hogy tudja meg, Szeretem?

Megtudja majd, hisz én is ...

Egy érzés talán fájdalom
Mi lelkem gyakran járja át
A búskomorság, szánalom
A szívem lassan szúrja át

A múlt vidám perc itt a bánat
A most nem számít már
Az élet képe jéggé szárad
Kísért a halál.

Te várod még a langy tavaszt
Bár érzed többé nem jön el
Sebet hideg szél fakaszt
Meleg többé nem ...

Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...

Régi illat suhan el,
épp csak érinti orrom,
majd tovaleng,
mire eszmélek.
Talán rejtőzik valahol,
rátalálni próbálok, míg
gyermekkori vasárnapok
reggeli derűjét
álmodom végig.
Gondtalan-szép békénk
csillogó emléke
kínál csillanó mézet
a vajas kenyérre,
illatos kakaót mellé...
Ám volt még ott más is,
az ...

Ahol a tó tükrén
reszket a Hold,
pilleszárnyakkal

hajam simogatja
lágy esti szél.
Ezüstharmattal

szívem megfürdeti
mélykék szerelem
kék varázslattal,

ahol a kék álmok
összeérnek
a kék vágyakkal.

A víz életet ad, egy golyó mégis többet ér,
Itt a földön úgyis mindegy, az ember meddig él.
Tán hiszed, később élhetsz, s a vér csak testiség,
Folyjon hát el mindenki, az egész emberiség.

Később talán elhiszed, az egész csak mese,
Rájössz majd, hogy mennyit ér, egy ember élete.
Tán megérted, hogy egyszeri, és nagyszerű a lét,
És ...