Elhagyott, sötét völgyben
csontok hevernek,
halott test maradványai,
mik a holdfényben fehérlenek.

Valaha régen,
—mikor a test még élt—
vad szerelem dúlt a szívben,
egy lány sugallta a reményt.

Ám a szép külső mögött
csúf szörnyeteg lakozott,
hazugság volt minden,
kegyetlen kínzással kettétörte az ...

Fekete levelű fák völgyében,
Túl a hegyeken,
Köztem, s egy angyal között
Igaz szerelem van életben.

Egy hófehér angyalt
Szeretek oly régen,
Azelőtt szebbet sosem láttam
A messzi kék égen.

Ő is szeret engem,
Sokat ölelem őt,
Csókja az én gyógyszerem,
Mely lehozza a felhőt.

Jaj, de fájdalom!
Egymásé nem ...

Megint egy megfagyott,
Egy megfagyott megint,
Ez sírba megy legott,
Amaz meg vissza int.

Ez így megy, egyre megy:
Miként a háború-
Ha tél jön, hulla hegy!

S egy árva koszorú!
Hisz névtelen halott,
A harcnak hőse lett.
Egy életet adott,
Egy sírkereszt helyett.

Ki megmaradt: megáll,
A hősnek búcsút int,
Hisz jő ...

Mikor az embernek a szíve nyiva-tárva,
Mint a falusi porta, melynek nincs is zárja,
Aki arra téved, mindenkit szívesen lát,
S mikor elmegy, megköszöni látogatását-
Az én szívem is ilyen volt, egészen addig,
Míg nem jöttél. Míg nem voltál. A pirkadatig
Vártam a hajnalt. Tudtam, hogy majd eljössz:
Tudtam, hogy érdemes várni rád, míg ...

Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben
Most is elvesznék,
Öled köz egészen.

Vajon tudja a test,
hogy ki ütötte, az szerető kéz?
A pillanat hevében,
elsuhant messze, távol a józan ész.
Begyógyul, begyógyul,
de a szív hangja az soha,
mindig benne, ott halkan,
dönget a perc, a pillanat, tova.
Az ki szeretett,
és bizonyította is hajdanában,
ölelés helyett megölt,
megölt a hirtelen indulat havában.

Az ...