A szerelem képes megmérgezni mindent,
Romba döntve földet, megtagadni Istent,
Nyomot hagyni kőben, emberben és szívben,
Gyilkolni, hazudni, tönkretenni mindent.

A szerelem olyan, akár a lélegző fák lombja,
Az idő kikezdi, a tél keze lecsupaszítja,
A szerelem, akár egy seb, mi folyton vérzik,
Mely dacosan megállva, az örökkévaló sziklát ...

Veled vagyok még gondolatban-
Bár a messzeség úgy fáj, nagyon,
Azt képzelem, hogy mindig itt vagy,
Hogy átölel a két karom.

Azt képzelem, hogy sóhajom száll,
És megpihen a válladon,
Ehelyett csak könnyem hullik,
Bár szégyellem, de vállalom!


A tehetetlenség érzése,
Hogy nem tehetsz mást - nincs kiút!
Csak a reménység ...

Tudom, hogy nem hiszel nekem,
Tudom, hogy megvetsz engem,
Tudom, hogy, ha rád nézek,
Tudom, szívemnek nem tudok parancsolni.
Tudom azt, hogy lelked és szíved nem fogad el,
De Tudom azt legalább, hogy szerethettem egy nőt
Aki nem érzett így irántam, de boldog vagyok, mert már
Nem félek elmondani érzésiem.
Tudom, nagyon szeretlek és nem fogom addig ...

Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.

Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.

Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú sóhajom.

Gyászolom virágom,
s ...

A savanyított káposzta
íze késztet csodálatra!
Szép színe bíztat evésre!
Illatozó jelenléte

az asztalunk ékessége!
De nem tart sokáig élete!
Gyorsan a villámra veszem
és élvezettel megeszem!

Ha éjfélt üt az óra, te ott leszel velem
Puszit adsz és pár jó szót súgsz nekem.
De nekem több kell: Soha ne engedj el!
Mert az idő is múlik, s a nap is felkel.

Te elengedsz és többé nem látlak,
nem keresel engem, de én még mindig várlak.
Lassan megőrülök, mert félek,
Hogy ami szép volt köztünk másnak adatik meg.

Másnak ...