Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé ...

Lopók között szegényember,
Szegényember sose fél,
Minek félne, szíve, lelke
Erősebb a többinél.

Lopók között szegényember,
A Jóisten megsegél!
Nincs tehene a szegénynek,
De ha van is elvetél.

Lopók között szegényember,
Szegényember kapanyél.
A világot megkapálni,
Szegényember annak él.

Az időkben, semmi nagyság.
Az ember, mind csak pénzes zsák.
Szólni hozzá, hasztalan
szíve nincs, csak szíja van.

Lomha fátylát bontja az éj,
keserű ízű tüzeket küld felém
az utcáról bevillanó fény.
Tétova ujjaim közt álmokat
morzsolgatok.
A képzelet
kisodródott,
testemből szivárog a meg nem
szűnő fájdalom,
Csitít az éj.
A szűz igazság vág pofon,
magához húz a semmi,
megtorpan egy pillanatra
a tegnap a fohászkodó ...

Azzal kelek fel reggel,
Bárcsak eljönne az este.
Nappal szememben reszket a könny,
Éjjel jön el a megnyugvás.

Bárcsak sietnél ó napnyugta,
A boldogság hajója,
Nem szenvednék minden nap,
Ha a fény örökre kihunyna.

Egy részeg ember fekszik a síneken,
a balkezében tartja a butykosát
és hortyog. Alszik hajnali hívesen.
Az éj az úton most üget el tovább

Kuszált haját már ékesítette sok
giz-gaz-szeméttel lágyan az éji szél,
Most hint az Ég rá istenin harmatot
s meg nem mozog,csak melle zihál, hisz él.

jobb ökle, mint talpfa, olyan ...