Láttalak... hallottam ajkaidról
Az oly édes magyar hangokat...
Te fönn a szédítő magasságban,
S én ott álltam lábaid alatt...
De ha pora volnék is lábadnak,
Felemelem szavaimat hozzád,...
Hisz az isten is épen azért nagy,
Mert koldusnak is kihallgatást ád!

Láttalak... de ki nem látott téged?!
Látott, hallott az egész haza;
S ...

Nem nézem én az ibolyát
Kakukra én nem hallgatok,
S nem jóslom ebből a tavaszt,
- Ez már igen kopott dolog.
Falunkban a zsidógyerek
Rongykérő sípja hangozik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.

Nem szedek én kikericset,
A gólyákat sem bámulom,
Én a tavaszt egészen új
Költői pontról jósolom.
Fölöstökömre a ...

Olyan korban születtem, éltem
És valószínűleg halni fogok,
Amikor az emberek nagyobb hányada
Az út szélére sodrodva toporog.
Menne ő szegény, előre,
De nem tud, nem lehet:
Mert mást mondanak a hatalmasok,
És mást a lelkiismeret!
És hite is volna-ha el nem lopják,
Ő volna ama százados,
Aki tudta, az Úr meggyógyítja
Beteg ...

Szépséged csak hullám
Szerelem az áradat
Amikor téged meglátlak
Ez az, ami elragad

Ha a napfény süt le rád
Fényesebb fényként ragyogsz
Remélem az égboltunk,
Miattad lesz napos

Mosolyod, ha rám ragyog
Elűzi a bánatot
S boldogság jön helyébe
Mindenki örömére.

Megkaptam a leveled,
sírtam érted eleget.
Írásodat meggyújtom,
szívem ellened bújtom.
Kezemet megégeti,
ujjam a levelet elengedi.
Hamuvá porlad az szét,
darabjait elfújja a szél.
Feledés visz el téged,
emléked nekem méreg.

Ablakom hideg eső veri,
sarokban ül a szegény Teri.
Vágyakozón tekint a tájra,
hátha arra téved az ő párja.
Komor felleg szalad az égen,
szeretőjét nem látta már régen.
Szeméből bús könny hull,
szívem a szerelem dúl.
Mátkája hiánya öli szívét,
nem érzi édes csókja ízét.

Távolra dobta őket a sors,
de ...