Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt
Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk
A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!
Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes
S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben
Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb
Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak
Puszta ...

Az élet: egy nagy igéret,
Míg a földön élsz,
Száz, ezer gyöngy vagy könny:
Amit kapsz vagy remélsz.
A tetteid
A mérce egyedül-
S ezt tudod te jól,
Ott legbelül-
Mire jutottál, a díjadat szabja meg:
A porhüvely nem számit,
A porban egyre megy!
A lélek szárnyalása, mit csengőszó kisér-
A test porba hullik-a lélek ...

Egy könnycsepp hull a földre,
s bámulok némán a semmiségbe.
Az érzés, hogy elveszettem,
magával ragad a mélybe.

Ordítok a fájdalomtól,
Ordítok a hiányától,
Ordítok az ürességtől,
Ordítok a szenvedéstől.

Neked dőlök háttal s sírunk mindketten,
te testvéred vesztetted, én barátom
a szeretet mit iránta éreztem most ...

Szavak keményen koppannak, a szavak erősen hatnak,
Művészszájból maradandó élményeket adnak.
A költő, író szavai értő hangot kapnak
élményeket közvetítve a hallgatóságuknak.

Gyorsan telik az idő, lassan telik a vágyódó szív,
telik a lélek, szépségeket élénken magába szív.
Fenn, az égen a csillagok villogó fénye jelzi,
hogy e ...

Itt lenn, a Földön élünk, harcolunk, küzdünk szüntelen.
Az Égből az angyalok nézik, mi folyik idelent.
Segítenek, óvnak, vigasztalnak minket nem szűnően,
de mi csak torzsalkodunk, pedig Ők intenek bennünket:

Esztelenségben ne herdáljuk az életünket!
Ne tegyük tönkre a csodálatos földi életet!
Terjesszük el mindenütt, a Földön a ...

Amit kiváltasz belőlem,
Azt nem tudja más senki sem.
Nem képes más erre a szörnyűségre,
Erre a megvetésre.

Dühös vagyok, bennem méreg,
Mert sárba tiportad az érzéseket.
A földbe döngölted a véredet,
Csak a saját érdekeidet nézted.

Közöny és megvetés,
Ez amit érzek irántad,
Majd meglátod, ha rád hajítom ...