Őszi szél zaklatta fák,
A nedves utcán, borús félhomály.
Nevetgélő felhők úszkálnak az égen,
S alant a haldokló, lomha táj.

Fáradt szempárok lefelé tekintenek,
Halk lépteket követ léptem.
-Ha hívnál, már rég meghallottam volna.-
Ezt is csak titokban reméltem.

Járok még néha az ablakod alatt,
Arra visznek lomha ...

Zárójelben mondom,
És csak halkan, neked:
Kicsit aggódva is:
Zaklatásnak ne vedd!
Amikor rám nézel-
Rám mosolyog szemed:
Akkor Te napfény vagy -
Én hóember neked.
Tudom, végzetem vagy,
A boldog végzetem:
Ameddig akarod,
Addig tart életem.
És ha azt akarod-
Akarjad azt nekem:
Pára s könnycsepp leszek,
Könny a szép ...

Szilvalekvár fő a kondérban.
Bogár kutyus van nagy izgalomban!
A fővő lekvár néha meg-megrottyan.
Bogár kutyus idegesen morran.

Fő a finom lekvár, de abból Ő nem kaphat!
Bár ide-oda egyre sürgetőbben caplat.
Ám ki hallott már olyat, hogy Ő lekvárt nyalogat.
A lekvár megzavarhatja a kutyushasakat!

Az ember nem élhet magában!
Egymásra vagyunk utalva.
Együtt a gondokat megoldani
sokkal könnyebb, mint szenvedni,
mint a gondjainkkal magunkra maradni.
Ehhez nem kell más, mint egymást őszintén szeretni,
becsülni és tisztelni, szívből, együttérzéssel,
mert a bajok, gondok többsége csak így múlik el!

Színüket vesztik
zöld levelek,
érzik a hűvöst,
és a telet.

Eljött az ősznek
hideg szele,
harmatos fagyos
könnyek vele.

Gyöngyöket sírnak
holdsugarak,
cseppbe zárt fények,
egy pillanat.

Múló időnek
ősi jele,
átlátszó vízcsepp
reszket bele.

Tündököl, csillog
kristályosan
ezerszer ...

Szeretnék írni egy verset neked,
olyan szépet, mint te magad.
De csillagtalan, bús kinn az este,
Fagyos köd lepi arcodat.

Csak hűn figyelem e gyászos semmit,
szívemre fájón bűn omol.
Szemeid szép szerelme, mennyei
lángja, hol jár ha álmodom?

Talán őszirózsás kertek mélyén,
ott, hol csendes dal illatoz?
Vagy felhők bársonyán ...