Esőcseppek szaladnak le az ablakomon.
Az éjszaka a tájon lassan szétterül.
Az álmosító, pihentető hangulaton
az ablakban állva, csendben ábrándozom egyedül.

A Hold a borús, sötét égen nem látszik,
egy kövér esőfelhő takarja.
A tájon csak néhány gyenge lámpa fénylik,
a vidéket az éj hajnalig takarja.

Rózsavölgy, 2008. ...

A levegő almazölden atöleli lelked,
fenn az égben ezer tarka pille száll,
a szél hajával tereli a méheket,
pihe-lágyan zümmög tavasz-éneket,
szemed elé virág-szőtte vásznat tár.

Érzed, mily kedves a napsugár?
Kézen-fogva, fűszalak közt hegyen vezet.
Hamvas szirmok árnyekában, a kicsiny madár
bájos dalát zengi ..., s egy csók rád ...

Kávéfőző susog,
forró kávét pöfög.
Távol ajtó nyikorog,
Sőt! erősen zörög!

Megijedek! A főzőt leejtem!
A konyha kövezetére esik.
Hatalmas tócsa lesz tőle!
A kávéivás későbbre halasztódik.

A foltot egy ronggyal feltörlöm.
Máris főzöm az újabb kávét.
Az ajtót most már ellenőrzöm,
hogy ne adjon ily ...

Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!

Mikor a szem sós vize gördülve ajkadra ér,
hang nem jön, csak csend, tekintet mesél.
Elmondja bánatát a lelked, szavak nélkül
véres szavakkal ró regét szívedbe emlékül.
Hangtalan csattan rá a lakatnak vas pántja,
te tudod már csak odabenn, vaj mi bántja?
Minek mondanád, hogy lásd a mosolyokat
mik fájdalmad énekére arcokon oszlanak.
Akkor ...

ablak elött ülök
kicsi szivem törött
törött mert egyedül vagyok nincs kinek
nincs kinek mondjam
SZERETLEK NAGYON!!

de ha lenne nem ülnék itt
elrepepülnék oda hova szivem visz
de hova ha nincs senki
kinek azt mondam:nélküled nem érdemes élni!