Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Az én drága asszonyim
kit szeretek nagyon - nagyon
most nagy bajban van, tudom
csupán a kiutat nem találom
amire rámutatva
majd belé karolva
a sötétből kisétálnánk
s a versírást folytathatnánk
közösen.
Mert, míg én nem beszélek
ő megteszi helyettem eleget.
Így én kiírom magamból
minden, apró gondolatom
Ám benne ...

Befoghatod a számat,
megkötheted kezeimet.
De eszmém bennem tovább él,
s eljut azokhoz, akikhez kell!

Igen, akikhez kell,
akiknek ez kell.
Az igazság, a bizalom,
hozzátok el juttatom.

Néha nem értitek, mit cselekszem,
valamikor furcsán viselkedem.
Különcnek, örültnek tarthattok,
ám idővel meglátjátok igazat adtok!

Minden nap új világ
A réten nő egy új virág
Egy őszi kép, egy hangulat
Benned él a vadnyugat

Egy életérzés, mely elragad
Ez más világ, ez megmarad
benned örökre, ne gondolj másra
mint múló örömökre

Széttép, mint oroszlán zsákmányát,
mint nap ereje a felhők árnyékát,
mint tó jegét az ébredő tavasz, ...

Ma a forró nyárhoz öltözöm,
sétálok a sárga díszkövön.
Föntről izzón tűz le rám a nap,
bámulom a szökőkutakat.

Ragyogó most az én városom,
napfény nevet tetőn, házsoron.
A fák alatt árnyas tereken,
a korzózó ember megpihen.

Leülök egy piros padra én,
újságomat lebbenti a szél.
Ilyenkor az időm jól ...

Mondd el nekem, mi fáj neked?
Ne szégyelld ha könnyes szemed!
Tárd ki szíved, s a fájdalom,
eltávozik gyors szárnyakon!

Lelked nehéz, tedd le a súlyt,
beszélj, mondd el, mi téged sújt!
Meghallgatlak, hiszek neked,
jól látom én, könnyes szemed!

Rossz álomból ébredsz te fel,
a szabadság gyorsan jön el!
Tiszta a fény, szárad a ...