Rám borult az éjnek, sötétlő fénye,
sűrű álom most, pillám nehezéke.
Járok kietlen sivár utakon,
magányom okát nem értem,
Kutatom.
Sikítanék!..
hang még sem tör fel torkomon.
Párnám szélét félve markolom…
Nem lelem kezed a féltőt
álmomból ölelve keltőt.
Keresem!
Üvöltenék,
de az álom, messzire ránt ...

Boldog órák jönnek, tudom,
évek óta csak ezeket várom.
Hosszú nem múló mindennapok,
és azok a semmit mondó hónapok.

Boldog órák jönnek, tudom,
remélem többen még lesz részem.
Várva várom azt a pillanatot,
mikor az öröm meg illantott.

Boldog órák jönnek, tudom,
lassan itt van jó holnapom.
S, mint hogy a kis herceg ...

Mi elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk már, több nem lesz nekünk.
Elhagyjuk az iskolánk kapuját,
így fut majdan tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj.
Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük,
nagy szükségünk lesz rá, mert haladni muszáj.

Mi búcsúzunk -, osztályunk ...

Harmincöt éve még ide jártunk,
Ismerős minden, az emlék él.
Ó, a vén idő, mennyire szalad,
Szállnak az évek, mint fáról levél.

Ismerős terem, ismerős falak,
Melyik volt padom? Keresem én...
Behunyom szemem, úgy emlékezem,
Harmincöt éve itt ültem én...!

Fiatal lányok vagytok ti most itt,
Higgyük, hogy semmi nem ...

Diákszerelem,
úgy hittem, csak álmodás.
Elfeledem majd,
s kialszik e furcsa láng.

Emlékeimben,
egy visszatérő állomás.
Álmaimon át,
elérhetetlen délibáb.

Mennyben jártam én,
mint szerelmes kis diák.
De kihunyt a fény,
ennyi volt és semmi más.

Néha látom őt,
eszembe jut hirtelen.
Az a szerelem,
ő ...

Vándorfelhők, mikor jösztök,
a kék égről rámköszöntök.
Rámköszöntök, szegény Sándor,
oly távol van hazájától...!

Barguzinban, messze-messze,
lettem én már eltemetve.
Eltemetve, bizony élve,
hazajutást nem remélve...

Nagy a Bajkál, tükre sima,
innen száll fel sok-sok ima.
Féltő ima a hazáért,
hazáért és ...