Hegyeken keresem lelkedet kedvesem,
De nekem nem terem
E helyen szerelem.
Te velem egyszer sem kergetted
E fellegeket remegve,
Lelkemet tettem lelkedhez cseppekbe.
El kellett engednem szeretett kezedet,
De ne legyen neked keserved,sebed,
Tegye lelked verembe egyszer
Eme be nem teljesedett,
Elfeledett szeretet.

Szeretem a tested, mely izgató,
Szeretem a lelked, mely hasonló.
Szeretem a lényed, mely örökké élteti bennem a létet,
Hogy érdemes élnem érted.
Szeretem a szemed, mely örökké mereven néz s kérlel: Segtíts!
Nem tudok!
S mit is mondhatnék még Neked?
Érted eldobnám életem, s mindent mi kell nekem,
Mert lelkem benned él!

Azt mondod szenvedsz?
Én azt mondom ez semmi!
Fájdalmas nyomorban embernek lenni
az mi igaz szenvedés a testnek
mikor elgyötört lélekkel lapátra tesznek.
Úgy érzed ez a vég?
Szólok hozzád elég!
Szavaim süket fülekre találnak, támasztod hátad
a közöny falának közben
utat engedve hiszed’ megváltó halálnak.
Akkor sajnáld ...

Összegyűrt párnák közt keresem a holnapot,
Az illatod, mit a tegnap itt hagyott.
Kimondott és elrejtett szavakat kutatok
kusza álmok között,
hisz hiányod miatt a magány,
ágyunkba költözött.
Ne hagyd, hogy karom a semmit ölelje át,
adj nekem ezer boldog éjszakát.
Felhő nélküli eget ígérj még nekem kérlek
még ha nem is lesz ...

Tünde fények ragyognak az égen,
A néma égbolt csodaszép.
Nem éreztem ilyent régen,
Elvarázsol egy álomkép.

Messze sodort az élet árja,
Eltűntél egy perc alatt.
Szivem most a poklot járja,
Az idő állva maradt.

Csak bámulom a csillagokat,
S magam karodba képzelem.
S ha te el is hagytál,
Érintésed soha nem feledem.

Szeretném látni,ahogy
Lassan elkezd vetkőzni.
Leveti kabátját,ruháját.
Elcsendesül körülötte minden.
Ahogy az ágyra fekszik,
Elengedi vágyait,
Lehunyja igéző szemeit.

Szeretném látni,ahogy
Reggel felkel,tekintete
Bejárja a szobát.
Ahogy magára ölti munkaruháját.
Csókját érezni ajkamon,
Mikor kihajolok az ...