Lelkem összetörted, könny csillog a szememben.
Mindenhol téged kereslek csak téged szerelmem.
Hiányzik nevetésed, érintésed, az egész létezésed.
Itthagytál, s el kell fogadnom ítéleted.
Ítélet velem szemben, s velünk...
Hiszen ezekután együtt már sosem lehetünk.

Barátok, család, szerelem ez az élet.
Csalódás, fájdalom s megannyi vétek.
Őszinte barátok s hazug emberek,
Megértés, elfogadás és mély sebek.
Mosoly mikor legszívesebben kiáltanál,
Magány mikor csak egy társra vágynál.

Olykor észre sem vesszük, hogy életünk mily tökéletes, még el nem vesztünk valamit, vagy valakit. Megtörtént, elvesztettelek, s életem összeomlott...

Ne kívándd, hogy játszam
a nőt, aki jólnevelt.
Ne kívándd, hogy tudjam,
a módit, s az illemet.
E példás, kis udvartöltelék,
az már nem én lennék!

Ha repít a trapéz,
ha elbír a vékony jég.
A szeszély, a veszély,
az csodás, az álomszép.
De értsd meg, ha nem kockáztatnék,
már nem én lennék!

Ha óvnál a ...

A szalonokban a könny is hamis,
Az utcán hű az őrült kacaj is.

A legnagyobb kérdés

Úgy fáj néha valami, mit megfogni nem lehet,
Ha kérdezném: mi ez? lenne-e felelet?
Lenne-e ki tudja miért fáj a szív,
Lenne-e ki megmondja a halál miért hív?
Miért lehet oly jó de rossz is az álom,
Ki dönti el valóra melyik váljon?
S ha minden ilyen válasz akár egy lapra kifér,
A lap alján mégsem lesz más, csak egy ...