Kesergő (irónia)

Hangulatom zsebre vágtam,
de az lyukas volt!! de az lyukas volt!
Azután a szerencsém is
követte a sort, követte a sort,
hahotázva elillant, bár tudta: tönkre tesz,
a táskámban kutatgatok, nincs egy ép rekesz.
Az élet komplikált, ha lépek visszaránt,
akaratom velem szembeszállt.

Nem volt semmi oka arra,
hogy így elhagyott, hogy így elhagyott,
hogy mellettem a bú- bánat
jegyet válthatott, jegyet válthatott,
Fejlövéshez elég ez a néhány csekk, pár sor,
összeszorzom, megszámolom lassan még párszor.
Ébresztő, riadó! Sorsom nem eladó,
élet-könyve tán lapozható.

Szerencse fiát szólítom
ragadjon karon, ragadjon karon,
teljesítse kívánságom,
áldani fogom, áldani fogom!
Nem is hallja mit szeretnék, ez öreg hiba,
születésétől süket a szerencsefia.
A zsebem foltozom, mert így nem hagyhatom,
holnapomat újragondolom.

Tartozásom mind leróttam,
nem fáj a fejem, nem fáj a fejem,
jó friss kávé illatára
nyitom a szemem, nyitom a szemem,
szabad vagyok mint a madár, a semmit fogom,
nem húzhat le többé az ár megkapaszkodom.
Helyzetem sorsszerű, szememben kis derű,
üres zsebnek hiába a tű.

2015-05-22