A Titkod igazsága,
Átkaid káromlása száműz a
Végzetem zord élete felé!
A múló időm a te időd is.
Földi életem kénköves pokla vagy!
S míg szívem mezején szelíd őzek legelnek,
Izzó tűzparázs tengerén száműzöttként lovagolok
A végtelen, sivár elmúlás felé.
Átkarol a sötétség csendje,
Önerőm végelgyengülésén már liheg...
Megpihenne már bús szívem vérhabjain.
Csalogány kismadár száll magányos ablakomra.
Átkarolom a hidegség végtelenjét.
S te! Démoni erővel löksz a mély szakadékba.
Gyenge fűszálakba kapaszkodva reménykedik
A rút életéért.
Hitvesi társam eszelős tervei végső kezelése.
Ordít az őszi hóvihar!
November 21-i születésnapomon