Egy darab fából faraghatsz
Egy késsel és kis készséggel
Szobrocskát, amit csak akarsz,
Kezeid ügyességével.

A forgács apránként lehull
És a forma, ami durva,
Lassan-lassan kifinomul
Szemed előtt alakulva.

Előbb vetted fontolóra,
Gondolat volt, egy darabka,
Lendülettel vált valóra
A kezeden átszaladva.

A figyelmed penge éles,
Lendül szíved tiszta vágya
S mit kigondolsz, nem kétséges,
Megvalósul nemsokára.