Szívemmel szerettem
szívemmel reméltem
szívemmel rettegtem
szívemmel könnyeztem.
Annyiszor bántották
meglopták, alázták
gúnyolták, kacagták
megcsalták, eldobták.
Hallván keserű imámat
lassan beszőtte a bánat
nem szerethet és nem fájhat
szőttem köré selyemszálat.
Ma már csak szív nélkül élek
kacagok és nem remélek
nem ...

Édesanyám varrónő volt.
Kattogott - zakatolt a gép.
Ha nagy néha kellett egy folt,
általa lett az újra ép.
Egy életen át alkotott
ruhák siklottak, susogtak.
Szívemben mély nyomot hagyott,
mert csodává alakultak.
Csak szabott - varrt és remekelt.
Sokszor gépnél lelt rá a hold.
Így várta, míg a nap felkelt,
mert az éjszaka rossz kobold.
A ...

Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.
Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..
Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.

Félelemtől görcsös ujjaim
nyúllanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.
Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón,ahol a kétség felébred.

Koldusnak ...

Édesanyám varrónő volt.
Kattogott - zakatolt a gép.
Ha nagynéha kellett egy folt
általa lett az újra ép.
Egy életen át alkotott.
Ruhák siklottak, susogtak.
Lelkemben mély nyomot hagyott,
mert csodává alakultak.
Csak szabott - varrt és remekelt.
Sokszor gépnél lelt rá a hold.
Így várta, míg a nap felkelt,
mert az éjszaka rossz kobold.
A ...

Ha majd nem tart gyümölcsöt az ág
ha majd sivataggá válik a világ
ha majd éhezik minden élő
ha majd csak ez lesz a kegyetlen jövő
ha majd teret hódít a tenger
ha majd erdőket pusztít ki az ember
ha majd szörnyű háborúk dúlnak
ha nem emberek - földrészek pusztulnak
ha sátánná válik az ember
ha a gonoszság árad, mint a tenger
ha majd ...

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...