Szálak mögül, messze a háttérből,
furcsa figurákat rángat ki az életből.
Helyettük él és uralkodik felettük,
de nevét nem tudjuk így nem is, feledtük.

Ez nem csak színházi komédia,
hanem valóság és az életben tragédia!
Ő ott van mindenütt de, nem láthatjuk,
akaratunk ellenére testünk neki átadjuk.

Groteszk kép mikor mást cselekszünk,
tudatunk mást akar testünkkel, veszekszünk.
Bábuk vagyunk csupán áruházi kirakatban,
lelkünk ordít bezárva testünk fogságában.

Mint ahogy a szél lóbálja a felakasztottat,
úgy mozgatja távolról kötéllel az áldozatokat.
Ő csak egyszerűen bábjátékosnak hívja magát,
csontos kezében fogja testünk megtört bábját.