És midőn eljő a várt újkor,
ember-ember farkasává válik.
Ők csak harcba hívnak olykor,
ahol ifjak vére másokért hullik.

Mondják hogy nem az emberre,
hanem tetteire inkább gondolunk.
Mint arra ki tett az életre,
s hozzá csak egy nap fordultunk.

Az értelmetlen hosszú küzdelmet,
az ott árva ártatlanok vívják.
Mások helyett ők éreznek félelmet,
fizetségül őket a mennybe hívják.

Csata végeztével porban fekszenek,
s lesznek új halmok, ez temetkezés.
Mezőkön sorban ők egyforma keresztek,
nevüket idővel elnyeli a feledkezés.