Felkapott a remény
hintázott velem
mint szikrázó napfény
ragyogott nekem

mosoly formájában
arcomra kiült,
ez érzésnek szívem,
lelkem is örült.

Maradj velem – kértem,
ha nem vagy igaz
akkor is kell nekem
ez a kis vigasz.

Változó érzelmek
mint az évszakok,
éjfekete felhő
fedi a Napot

ködpára –függöny száll
most a szememre
fájó könnycsepp gördül
le tenyeremre

arcomon felejtett
mosoly megfagyott,
mikor a reménység
csúfon elhagyott.