Lobban az ég és
reszket az ág,
szirmait csukja
nyíló virág!

Pók a hálóját
fonja amott,
két, három szálat
összefogott.

Alant a csúcsos
kis csigaház,
spirális, erős
mészhéj a váz.

Azúrra vált most,
sötét az ég,
könnyes a felhő,
reszket a lég.

Szürkés ezüstben
lobban a kék,
nehéz a felleg,
terhe a jég.

Ömlik a jégár
mély, mint egy kút,
villám cikázik,
sáros az út!