Holló a fa tetején, fentről csak azt látta,
néha felnéz magasra, mesebeli társa.
A furfangos rókának, sajtra fáj a gyomra,
ám a sajt a hollóé, évszázadok óta!

Hangját, tollát dicsértem, hogyan hassak rája?
Ötletekből kifogytam , vigye el a kánya.
Ám a róka ravasz volt, megfordult fejében,
- dicsérem még szépségét, megírom levélben

csodálkozik a holló, titkos az e-mailem!
Honnan tudtad ravaszdi, mi a levélcímem?
Mint mindig, a sajt már is róka előtt landolt,
lejárt szavatossága, és egy kicsit híg volt.

Megkapni volt kihívás, csőröd fogta mint zár,
ismét igaz a mese,velem szóba álltál.
A győzelem volt fontos, sosem tanulsz holló,
sajtod is megtarthatod, a levél meg sztornó.