Látkép

Bíborszínű ég alján egy
erdő negatívja,
előtte kútágas nyikkan,
segítséget híva.
Vagy unalmában teszi, hogy
néha halljon hangot,
talajvíz mossa a lábát,
- néhány hete pang ott.

Düledező tanya sóhajt
fel a bíbor égre,
szomjazik a talaj, meleg,
kiadós napfényre.
Vizet fulladásig kapott,
hátán alig bírja,
tanya fala segít neki,
a sárt issza sírva.

Sokáig már nem bírja ki
a földből gyúrt vályog,
összeomlik, nagyot reccsen,
a cserepe rárogy.
Kútágas csak sajnálkozva
nyikorog a tájra,
dűlő tanyát búcsúztatja,
mintha lelke fájna.

A ház körül özön varjú,
korom feketébe,
kórusuk egy rekedt fohászt
küld a bíbor égre.
Egy harangszó tudatja, hogy
erre mi a hír ma,
feltűnt egy csapat hófehér
galamb negatívja.