Rózsák románca

Fekete rózsa, kertek királya,
éli világát mindentől messze.
Híres szépsége földet bejárja,
mégis nyomasztja díszes magánya
és unatkozik csillagos este.

Égi körútra indul a Hold ma,
glóriát von a hegy tetejére.
Útját bejárva, ugyan mit lát ma,
vadrózsa ága, esengve várja,
levelén rezdül csillagok fénye.

Kis vadrózsának nincs maradása,
gondozott kertben van – e esélye?
Őt nem vigyázzák, nagy szabadsága,
fekete rózsa talán őt várja,
nyújtózik hosszan, hogy majd elérje.

Sóhajt az égre vad szövevénye,
miért nem lehet szép rózsa párja?
Nem sejti mennyi a szerencséje,
mozdul az árnyék, nő terebélye...
egymásra hajlik ágaik árnya.