Mama
(hétvége)


Udvaron ül, - a kispadon...,
szeretteit nagyon várja,
gőzölgő ebéd az asztalon,
hozzákezdett még hajnalon,
a fáradtságot sem bánja...

hallgatja a szellő dalát...
kezében simogatás van,
elfelejti minden baját,
lelkében rejti sóhaját,
derű lakik mosolyában.

Most a szíve nagyot dobban,
Itt vannak hát, végre – végre!
siet ki eléjük gyorsan,
szemében víg szikra lobban
hálát ad az égnek érte.