Erdei manó


Vad, viharos forgószél tarolta az erdőt,
csapott a fák hegyére néhány kóbor felhőt!
Felhő könnye potyogott, hullott le a földre,
sok-sok esőt zokogott, kis tó lett belőle.

Tündér kertben Tündér tó, gyöngy-tiszta a vize,
partján áll egy kis manó, hogy került ő ide?
Erdőszéli nagy fában volt a lakosztálya,
kocsányos tölgy ágában, a kényelmes ágya.

Jött egy villám, rásújtott a kocsányos tölgyre,
ágát vesztve zuhant le az elázott földre.
Sírt az erdei manó, beszorult a fába,
egy fa-szobrász meglátta, - ne sírj te kis árva!-

Nekilátott hamarost, kifaragta onnan,
kicsi manó örül most, nem bánkódik hosszan,
ha arra jársz, int neked, ő az erdő őre,
kis tó partján megleled, egy mosolyt kapsz tőle.