Újkori róka, és holló

Öreg holló fáról lenéz,
itt fenn tartani oly nehéz
ezt az óriás sajt-labdát;
-szólt a róka: ide dobnád?

tudod, nagyon szeretem
ha eladod, megveszem!

...hm, a sajtom nem eladó,
károgta az öreg holló,
(bár, túl magas rá az adó.)

-s te vásárolni akarod,
miért nem csak kicsalod?!

a róka szólt: sajtod régi,
milyen kopott, rosszul néz ki,
...de, dédapámtól hallottam,
dal lakik a sajtodban!

- Ugyan, az már régi mese,
nem igaz mind, csak a fele.
-dédanyámtól örököltem,
és azóta fel nem törtem;

bááár... ha Te benne lennél,
Ementálimból ehetnél,

érdeklődve néz a róka,
nincs hízelgés, semmi nóta?
- Csak úgy megkínálsz belőle,
nem így van ez a mesében!

Ó, a mesére nem adok,
mert én fehér holló vagyok.
ne hozz fehér fejemre bajt,
kérned sem kell, tiéd a sajt.

Diót hozz, ha lesz majd kedved,
akkor énekelek Neked! :))
(jaj, inkább egy modern zenét,
minthogy a varjú énekét!)

Nem kell a sajt, foghegyről szólt,
(amúgy, húsevő róka volt)
legyünk inkább barátok,
- ez a beszéd! Na látod.

Még ilyet!?