Kirándulás a Hortobágyon


Mint egy harang, hasít a hang,
ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad,
itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon
szól a zeneszó;
csárda előtt kantárszáron
pihen a csikó.

Hídivásár minden évben
nyitja kapuját,
bemutatóra terelik
a szürke gulyát;
gulyás, és a gulyásbojtár
pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár -
hívó jelre vár.

Favályúnál gémeskút áll,
fejjel lefele,
figyeli, hogy remeg a táj,
kibékült vele;
Hortobágyon, forró nyáron
hív a délibáb,
...mint az álom, vékony szálon
ring a parti nád.

Végtelen a róna képe,
égig ér a táj,
vízpart szélén, nádtengerben
fészkel a madár;
...éneke a széllel rezdül,
hangja muzsika,
trillájára lelke feszül,
kész romantika.

Híd alatt a kilenc lyukon
ki-be jár a szél,
- homokszínű víztől tudom; -
csodákat mesél.
Míg az alkony, bíbort festve
tóba szenderül,
ezer csillag nyári este
víz alá merül.