Az élet vásznán öltöget a sorskeze
több szálú sodrott fonállal,
lassan megkopik, tompul a tű hegye,
túl jut még néhány vonással...,

ha feslik a cérna,
újrafűzi néha,
vagy berakja a sorba.
Ennyi volt a dolga.
*
Átjáró

csendesen halad, az életvonat,
döcög előre, -és néha tolat,

most váltóhoz ért, tétován mozdul,
talán utat vét, lélekvihar dúl...

...fakó minden szín, megtapos a sors,
jéghideg a sín, zakatol a gyors,

majd tovább gördül egy életszakasszal,
- dermedt lélek, a lét még marasztal.