Találsz a szívemben még helyet,
de már nem ejthetsz mély sebet.

Szépen begyógyult hiányod,
mert azt sikerült kivárnod,
hogy homály fedje be emléked,
(beletörődtem: megérted?)
nem hull könnyem már teérted.

Későn jöttél, hogy vigasztalj,
túl soká vártál a vigasszal
ahogyan múlt a bódulat,
világos lett pár fordulat,
(éreztem Ámor jól mulat.)

A szép éveket bár sajnálom,
hogy így alakult,... már nembánom.