Virágszál szirmán
könnyeit este,
sápadt hold talán
ott felejtette,
napsugár látta,
ölébe vette,
vitte magával
a fellegekbe.

Párává lett, így
utazott messze,
nehéz volt útja
magas hegyekbe,
felhő szállítja,
a folyó várja,
tengernyi sok víz,
magához hívja.

Ő vágyik újra,
virágszirmára,
jegyet vált egy kis
felhőhintára,
megkéri szépen,
vigye őt vissza,
kis virág máris
az esőt issza.

Virágos kertek
szép virágszála
szirmait csukja,
gyöngyét vigyázza,
visszatért hozzá
ez volt a vágya,
mindkettőjüknek
teljesült álma.