Régen fontos voltál,
vágytam az ittléted,
hideg télben napsütést
sugárzott a lényed.
Elmentél csendben, eltűntél,
távolléteddel büntettél...
néma voltál, szótlan,
az idő lassan múlt,
feledéssé fakult
emléked porba hullt.

...Miért jöttél vissza...
már nem vártalak,
emléked megkopott
e csend-idő alatt;
számomra idegen
az, akivé lettél,
nem boldog a lelkem
most, hogy visszajöttél.

Nem marasztallak hát,
többé nem engedem,
hogy kopogjon a búság,
hogy hiányozzál nekem.