Ma feléd nevetett az esti szürkület,
alkonyat számára ajánlott fényt, tüzet,

rád mosolygott, hívott, riadtan léptél el,
már nem kéred a fényt, más ami érdekel.
Mert az ifjúság, csak pár évnyi kábulat,
hajnal, és dél után kopog az alkonyat.
Halványul, szürkébb lesz a színes szivárvány,
túl-felére ért már a zabolátlan nyár.

Mennek az évszakok, mint időkövetek,
időkerék forog, lassan tél közeleg.