A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?

Eléje perdül hát - gyorsan
mielőtt eltűnne -
nyissunk együtt tánciskolát,
te kicsi Szél-Tünde!

Madársereg tolla borzong,
jót ez nem ígér,
mert ha együtt ropnak táncot,
jaj, az forgószél!

Most a szellő beöltözik
sötét porfellegbe,
száguldozik fékét vesztve:
völgyből fel a hegyre;

porzik már a hegyoldal is,
hajlik minden fűszál,
felhő színe megváltozik,
a por, mint a füst, száll.

Állj, te vihar! szól a felleg,
dörren nagy erővel,
fénykardja is villan egyet,
öntöz az esővel.

Erejét vesztett viharnak
véget ér a tánca,
csak fuvallat már az orkán,
szétpattant a lánca,

a szélpáros legyengült hát,
és a táncnak vége,
madárdal a fák tetején
fel-fel hangzik végre:

mint megfáradt öregember,
ki stafétát átad:
elpihennek az elemek
...majd új szellő támad.