Néha, mikor a fájdalom
vált bérletet a válladon,
mély sebet szánt, érezheted,
melytől eláll lélegzeted,
bú öleli sebzett lelked.

Ahhoz nincs szó, nincs képzelet,
bántó vád, ahogy eltemet...
könnyed nyeled, zavartan állsz,
mit mondhatnál, szót nem találsz.
Beborítja szíved a gyász.

A csalódás összezavar
szószegés a lelkedbe mar;
szemeidet fátyol zárja,
lecsordul a sós könnypára.
Bíztál: túl nagy volt az ára.